És ismét a tanév...

Szeptember 1. Szerda

Ma volt az évnyitó,és már elég régen írtam. Boldog vagyok. Nagyon,nagyon, nagyon elmondhatatlanul boldog. Valentine-t imádom. Megőrülök nélküle,és most hogy elkezdődik a tanév még nehezebb lesz. De nem baj, megbeszéltünk mindent, köztük azt is, hogy az hogy suli van nem fog közénk állni, ugyanúgy találkozni fogunk, és ugyanúgy szeretni fogjuk egymást. Tudom, hogy nem viselném el, hogyha több ideig távol kéne lennem tőle. Lehet, hogy most 13 éves fejjel hülyén hangzik,gyerekesen,és teljesen agyamenten de olyan mintha ő az életem lenne. Nagyon sokat gondolkoztam ezen, hogy Ő mennyit jelent nekem. És rájöttem; mindent. A levegőt,az energiát,a szeretetet,és a létezést. Ha nem lenne nekem akkor… fogalmam sincs mit csinálnék. De ezen nem is akarok gondolkozni, mert most boldog vagyok,mérhetetlenül szerelmes, és nem akarom hogy ilyen eszeveszett dolgok legyenek a fejemben. Szóval Valentine. Egész nyáron együtt voltunk és voltunk mindenfele. Eddig ez volt életem legjobb nyara,és nagyon remélem hogy még millió nyarunk lesz együtt.:)

Boldogság.

Július 5. Hétfő

Annyira boldog vagyok, hogy azt még én sem tudom elhinni. Még épp hogy csak felfogtam, hogy van egy barátom, akit végtelenül szeretek, és most elmentünk AquaWorld-be. Esküszöm, HIBÁTLAN nap volt. Minden a helyén volt, minden jó volt, és nem volt semmi baj. És, és, és annyira leírhatatlan amit érzek. Mint amikor valaki megkapja azt amire már évek óta vágyott, és annak a tízmilliószorosával jobbat kap. Boldogság. Most már tudom, hogy létezik és tudom, hogy én most ezt élvezem, és hogy ez nekem van. Annyira szeretem Őt. És nem tudom, hogy mi lenne ha nem jöttünk volna össze mégis. De nem is akarok erre gondolni, mert most szárnyalok, és semmi nem hangol le. Szóval az AquaWorld-be először megkerestük, hogy hol tudnánk lerakni a cuccunkat, és találtunk egy tök jó helyet ahol senki nincs, és 3 ágy volt. Úgyhogy az egyikre ment a cucc a másik kettőt pedig befoglaltuk. Gyorsan ettünk valamit, és mentünk a vízbe mert már nézni is rossz volt, hogy más ott lent fürdik mi meg még mindig ott csücsülünk. Elengedtük magunkat. Sosem volt eddig, hogy mások előtt úgy ölelkeztünk volna, vagy bármi, de most teljesen nyugiban voltunk, és nem törődtünk a külvilággal. Csúszdáztunk, úsztunk, sétáltunk és annyi mindent csináltunk még, és le sem tudom írni. De most alszom, mert különben lefejelem a naplót és úgy alszok el.

A legújabb érzés...

Június 18. Péntek

Röstellem hogy majdnem féléve nem írtam. Pedig annyi minden történt, de egyszerűen eszembe nem jutott a napló. Csak most, hogy ma volt az évzáró, megtaláltam a fiókomban. Egész jó lett a bizonyítványom de most nem igazán érdekelt, végre itt a nyár és élvezhetem, mert szerintem most jó nyaram lesz. Annyi mindent kell leírnom. Útközben voltam Belgiumba táncolni. Eszméletlen jó volt! Annyira vágyok még oda vissza és… és nem akarom ezt tovább írni, mert meghasad a szívem, mert nagyon hiányzik. Valentine-nal nagyon jóba vagyunk, és már hétköznapivá vált, hogy minden héten találkozunk legalább egyszer. Nem véletlenül. Még május 1-én együtt voltunk egész nap. Annyira valószerűtlenül tökéletes nap volt. Egésznap a központ melletti egészségháznál ültünk, hátul a kéménynél, és csak beszélgettünk,beszélgettünk,beszélgettünk. Egyfolytában ölelt. Ez nekem akkora boldogság volt, hogy most ismét ennyire jóban vagyunk. Szinte ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Este mondta, hogy van egy meglepetése nekem. Én csak meredten néztem rá, nem értettem, hogy miféle ajándékot kaphatnék tőle. Néztem rá nagy szemekkel, és vártam, hogy mi azaz ajándék. Az egyik „költeménye” rólam szól. Abban a percben,hogy ezt kimondta, olyan különös és ismeretlen melegség járt körül minket. Valahogy… Jézusom… én beleszerettem volna?! De ő nem szerethet engem. Lehetetlen, hogy szeressen, hiszen csak a húgaként tekint rám, ez biztos. Nekem így nem szabad szeretnem őt. Ő soha nem szeretne engem. Ááááá ezt nem hiszem el. És mégis boldog vagyok ettől az érzéstől, pedig tudom, hogy soha nem lesz viszonozva ez az érzés. Gondoltam ezt akkor. És akkor pár napja bekövetkezett az amiről azt hittem, hogy velem nem történhet meg. Azt mondta, hogy belém szeretett. Lefagytam. Nem tudtam mit írni csak annyit, hogy „Én meg beléd szerettem!”. És azóta nem történt semmi különös, csak az, hogy halálosan szerelmesnek éreztem magam…

Június 22. Kedd

Muszáj írnom. Tegnap olyan történt ami felfoghatatlan! Elmentünk sétálni egy ilyen kisebb hegyre. És ott nagyon sok minden volt. Lelehetett látni a kanyargó folyóra,padok mindenhol, és játszóterek. Esett az eső, de minket ez hagyott a leghidegebben. Tudtuk, hogy szeretjük egymást, de nem csinálhatunk semmit,mert nagyon korai lenne. Az eső elől a kabátja alá bújtatott, és onnan néztem, és figyeltem, ahogyan zuhog az eső, és szürkíti be a várost. De hiába ömlött az eső, olyan érzésem volt mégis, mintha hétágra sütne a nap. Boldog voltam. Ott voltam vele. Csak ketten, annak ellenére, hogy most valami nagyon más érzés volt bennünk. Valami olyan, ami hihetetlen és olyan boldog, hogy az ember sírni tudna tőle. Olyasfajta amit az ember nem tud csak úgy mellékelni. Azaz egy dolog van egész álló nap a fejébe, és nem tud megszabadulni tőle, de nem is akar. Olyan csodálatos… szóval, egész nap sétáltunk. Rendesen elfáradtunk mit ne mondjak, de a zivatar folyamatosan élénkített bennünket, ahogy az arcunkhoz ért a hideg cseppjeivel, bár amúgy is fáradhatatlanok voltunk. Lelkesített minket a szerelem, a vonzalom, boldogság. Amikor lefelé mentünk leültünk egy fa gyökereire, ami nagyjából egy pad is lehetett volna. Nem volt vizes, a fa felfogta a vizet. Én csak kérdezgettem…

-         Miért szerettél belém?

-         Tudnom kell azt nekem?

-         Igen, tudnod kell, hiszen szeretsz. Légy szíves mondd el.

-         Hát, végtelenségig sorolhatnám, de ha ennyire szeretnéd… elbűvölő, gyönyörű, kedves vicces, humoros, aranyos, édes, egyedi, szeretnivaló, törődő, és minden pozitív tulajdonságú vagy.

-         És nem tudod mikor szerettél belém?- kérdeztem, mert én pontosan tudtam, hogy mikor szerettem belé.

-         Talán akkor amikor megmondtam neked, hogy rólad írok. Akkor láttalak a legszebbnek, a legtökéletesebbnek, és tudtam hogy beléd szerettem.

-         Ugyanezért szeretlek…

Ezután csöndben ültünk, és szépen lassan megfogtuk egymás kezét, minthogyha észre se vettük volna. Ezek után elmentünk egy játszótérre (ugyan már nem kézen fogva) mert üres volt teljesen. Én mint némileg gyerekes ember, beleültem rögtön a hintába. Ő meg poénosan csak elkezdett lökni, én meg csak egyre magasabban voltam. Elkezdtem lassítani. Nem értette miért de lassítottam.

-         Miért szállsz ki?

-         Nem jó nélküled hintázni.

Amint ezt kimondtam, még észre sem vettem és már előttem volt. Az ő szája az enyémet érte. Megállt az idő. Megállt minden ami körülöttünk eddig mozgott. Néma csend volt, csak a fülem zúgott. Mindenem csak remegett,és éreztem, hogy egy pillanatra megáll még a vérem is. Az a fajta boldogság úszott bennem, hogy mindjárt elájulok. Nem értettem, hogy miért történik mindez. Bár a szemem csukva volt, éreztem, hogy Ő is mosolyog. Ez a pár másodperc, a végtelenségnek tűnt. A megállt végtelenségnek. Ez volt a gyönyör. És akkor a szája elvált az enyémtől. Kábultan meredtem rá, mint hogyha azt sem tudnám hol vagyok.

-         Ezt most miért kaptam?

-         Mert szeretlek…

De még mindig nem hittem el,és így ment el az egész nap…

És akkor ma reggel. Úgy ért mint valami halálos ütés. Reggel amikor a géphez ültem, fent volt már chaten. Ráírtam. De már éreztem, hogy nem lesz jó mert csak ennyit írt „Szia…”. Azt mondta, hogy ezt még sem kellett volna. Nagyon sajnálja, de mégse… most nem a boldogság miatt állt meg bennem a vér. Amint elolvastam, kibuggyantak a könnyeim, és csak zokogtam, zokogtam, jaj de keservesen zokogtam…

-         Biztos, hogy ezt akarod?

-         Sajnos igen…

-         És mással leszel akkor?

-         Fogalmam sincs, nem hiszem…

-         És miért akarod ezt?

-         Mert furán hangzik hogy 16 vagyok és 13 éves barátnőm van. Bolondnak néznének…

-         És ha nem lesz senkid akkor mi lesz…?

-         Később jövünk össze.

-         De mikor?

-         Talán 2 év.

-         És mi a garancia rá hogy szeretni fogsz?!

-         Az, hogy tudom hogy szeretlek. De most mennem kell. És próbálj meg nem szeretni! (Valentine kijelentkezett)

-         Ha az olyan rohadt könnyű lenne…

Egy teljes hétig nem találkozunk…

Június 28. Hétfő

Hát ez vicces. Most megint émelyítően boldog vagyok. Most összejöttünk, egy hét nem találkozás után. Sírtam ma. Azért, hogy nekem arra van szükségem, hogy szeressen. Erre pedig én csókoltam most meg őt. Furán,kínosan érezte magát. Először nem érdekelt. Aztán nagyon zavart. Megkérdeztem hogy nagy baj-e hogy megtettem. Azt mondta nem. Én ennek örültem, de láttam rajta, hogy feszült.

-         Mi a baj?

-         Semmi…

És erre megint csak csókolt…

Január 28. Csütörtök

Ma Valentine eljött az eddzésemre. Zárójelbe megjegyzem hogy táncolok. Szóval, nagyon furán éreztem ma magam, és nagyon rosszul voltam. Aztán délután átmentem Valentine-hoz és beszélgettünk meg röhögtünk, meg ölelgettük egymást, na de persze még kellett egy kicsit vigasztalnom Shelia miatt,bár már nem látszott olyan szomorúnak. Az edzés is unalmas volt, talán az volt a jó benne, hogy ott volt Nathalie is és Valentine is. Aztán hazavittük anyuval Valentine-t és mi is hazamentünk. Jó kis unalmas történet ez így nem?

Február 12. Péntek

Ma volt a farsang a suliba és a hozzátartozó sulidiszkó. Hát… egyetlen véleményem van az egészről, és bocsánat hogy egy naplóba írok ilyet de ez egy kalap szar volt. Ott volt egy csomó ember akivel jóba vagyok, és ott volt egy csomó ember akit imádok, és mégis olyan egyedül voltam…! Sőt, ott volt Valentine is. De erről most nem is akarok írni, mert nagyon dühös vagyok… jóéjt.

Február 14. Vasárnap

Ma van Valentine születésnapja. És Valentin nap is ma van. Valentine ma 16 éves. Neki boldog szülinapot,meg Valentin napot meg mindent. Nekem meg boldog fáradtságot. Olyan álmosnak, és kimerültnek érzem magam. Semmihez nincs kedvem. Tényleg semmihez. Furcsamódon még táncolni sincs kedvem, pedig azt mindig szeretni szoktam. Szerintem le fogok betegedni. De nem is baj, mert engem az nem zavar. Legalább megint itthon lehetek egy kicsit…

2010.

December 31. Szerda

Ma van 2009 utolsó napja. Nemsokára megyek Emilyért, mert nem igazán talál ide egyedül. Várom már, mert mi mindig jól érezzük magunkat együtt, de egy kicsit még mindig el vagyok szontyolodva a tegnap miatt. De, nem baj. Mindent túlélek, és mindenen túllépek. Ez is csak egy apró bánat, az óriási életben. Azért kíváncsi vagyok, hogy mikor találkozok Valentine-nal legközelebb. Nem hiszem, hogy valami hú de hamar. Na,de indulnom kell Emilyért. Majd írok. Az már 2010 lesz, szóval akkor hagyok egy mondatot 2009 emlékére: Nem az számít, hogy miért nem érzed jól magad. Hanem az, hogy mi a megoldás rá.

2010. Január 1. Csütörtök

Reggel van. 7 óra. Emily itt fekszik fent az ágyamban, és szinte már horkol. Az este nagyon jól éreztük magunkat, elmentünk sétálni, ebbe csak annyi bibi volt hogy megkergettek petárdával és hazáig futottunk,de nem haltunk bele. Aztán, amikor hazaértünk begöndörítettem Emily haját, és gyakorlatilag „átgöndörödött” az újévbe. Azután pezsgőztünk, feljöttünk és csak beszéltünk,beszéltünk,beszéltünk, de ő egy órával ezelőtt elaludt. Annyira furdal a kíváncsiság, hogy Valentine most mit csinál. De nem akarok neki semmiféle SMS-t küldeni, vagy felhívni. Szerintem úgyis alszik, és szerintem én is ezt fogom most tenni…

Január 19. Kedd

Ma Sharon (az egyik iskolatársam), aki szintén jóba van Valentine-nal, mesélte a buszon, hogy szakítottak Sheliával. Nem hittem el. Azt hittem, hogy ilyen meg sem történhet. De vajon miért? És Valentine miért nem szólt erről nekem? Ez nekem furcsa. Szerintem ez csak valami pletyka, tuti, hogy még mindig együtt vannak. Biztos, hogy szólt volna, bár már két napja nem is volt chaten, de majd ma megkérdezem mindenféleképpen. Nagyon meglepődnék, ha igaz lenne, mert tényleg mindig csak azt mesélte, hogy Shelia így tökéletes, Shelia úgy tökéletes, és hogy Shelia az élete. Ha igaz, biztos, hogy nagyon el van keseredve, és semmi életkedve nincs. De majd megvigasztalom, ha lesz hozzám kedve. Amit nagyon remélek, mert hiányzik a régi, kedves, aranyos, törődő Valentine.

Január 20. Szerda

Ma van Nathalie szülinapja, szóval beszéltem vele, de jól megvan és boldog, szóval örülök neki. De most igazából azért írok, mert tegnap sikerült chaten beszélnek Valentine-nal, és megkérdeztem, hogy mi ez a sztori róla meg Sheliáról. Igaz. Akármennyire is azt hittem, hogy ez csak szóbeszéd, igaz. Azt mondta, hogy most tényleg nagyon nagy szüksége van rám. Nekem is nagyon nagy szükségem van rá. És remélem hogy most minden rendbe jön majd…

Október 10. Szombat

Ezen a héten szinte minden nap találkoztam Valentine-nal. Annyira jó volt, és most annyira boldog vagyok, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből. Ő annyira jó hozzám, ha van valami baj akkor megvigasztal, ha jókedvem van akkor velem nevet (bár főleg miatta szokott jó kedvem lenni). Úgy érzem, hogy Ő igaz barát nekem. Nagyon sokat gondoltam rá mostanában, a sulidiszkó óta. Valamelyik nap kimentünk a játszótérre ami náluk van. Annyit nevettem és viccelődtem, és valamiért ez annyira jó volt. Kezdem azt hinni, hogy nem véletlenül találkoztam vele. Mármint nem azt mondom, hogy én bármikor is összejönnék vele. Isten őrizz! Dehogyis. Arra értettem hogy nekem Ő lehetne egy életre szóló barát is szerintem. Én… vele… összejönni?! Az elég nagy hiba lenne, másrészt teljesen lehetetlen. Nem számít. Bolond gondolatok…

November 7. Szombat

Végre egy kis pihenés. Már 2 hete nem beszéltem Valentine-nal és nagyon-nagyon hiányzik. Ma kiolvastam reggel egy könyvet, már annyira unatkoztam. Kicsit depressziós volt mert a lány akiről szólt, reménytelenül volt szerelmes és végén meghalt mert elütötte az autó. De azért tetszett. Aztán lett egy kis hányingerem, de Anyu adott valami fura ízű gyógyszert és elmúlt, aztán mentem segíteni neki a takarításban. Ablaktörlés közben azon gondolkoztam, hogy mindjárt itt van a karácsony és a szilveszter. Lassan mindenki elkezd szervezkedni, hogy ki hol alszik, hova megy bulizni. Szerintem én most itthon fogok filmet nézni és enni. Máshoz nem igazán van kedvem, maximum Valentine-hoz lenne de Ő a barátnőjével fog. Ja, igen! Ma felhívtam Valentine-t és elmesélte hogy lett barátnője, Sheliának hívják. Azt mondta, hogy nagyon szereti, és hogy őt is nagyon meglepte ez. Nagyon örültem neki, hogy legalább Ő boldog lesz most, hogy van barátnője. De azért remélem ez nem fogja roncsolni a mi barátságunkat.

December 17. Csütörtök

Már lassan 2 hónapja nem találkoztam Valentine-nal… már annyira hiányzik. Már olyan rossz nélküle, teljesen egyedül érzem magam, és amióta nem láttam nem is nevettem jóformán, mert Nathalie sem ér rá sose, se Emily se senki… Nathalie azt mondja, hogy tanulnia kell. Azt megértem mondjuk. Emily az apjával van, és nem ér rá úgy igazán. Hát legyen. Valentine pedig Sheliával van. Úgy tűnik hozzá kell szokjak. Ugyanis ahogy nézem a képeket, ahogy Valentine mesél, olyan tökéletesnek tűnnek. Olyanoknak akik soha nem mennek szét. Azt mondta, hogy Shelia olyan jó,kedves,imádnivaló. Mindig… mindig róla mesél. És ez engem nem zavar,mielőtt még bárki félre érti. Csak rosszul esik, hogy Ő nem akar velem találkozni, miközben októberben 2 napot nem bírtunk egymás nélkül. Miért ilyen rossz ez…? Miért nem tudom elviselni, hogy már egyáltalán nem vagyok neki olyan fontos mint régen…?

December 23. Szerda

Ma karácsonyoztunk apuéknál. Szokás szerint nagyon unalmas,és rossz volt. De hát mit lehet tenni? Itthon unatkoztam,de nem baj. Nem vészes,mert legalább megbeszéltem Emilyvel hogy itt szilveszterezik. Volt egy kis gubanc, mert Nathalie megkért hogy szilveszterezzek velük. De van egy Vivianne nevű lány aki pedig megkérte őt hogy szilveszterezzen ott. Nathalie meg rámondta hogy rendben,erre viszont én nagyon kiborultam mert nem bírom azt a csajt. Úgyhogy most Emilyvel fogok szilveszterezni, ami nem rossz mert vele vicces lesz legalább. Ma beszéltem Valentine-nal is. Leírtam neki nagy nehezen, hogy mennyire hiányzik, és hogy ez így mennyire nem jó. Úgyhogy 31-én szakít rám 2-3 órát a szilveszteri készülődésből. Kíváncsi vagyok milyen lesz így találkozni. Gondolom 2 hónap alatt ő is megváltozott. Sőt most, hogy van neki Shelia, biztos, hogy teljesen más lesz. De nem baj, történnek az életben jó és rossz dolgok is. Ez ellen nem lehet mit csinálni.

December 30. Kedd

Ma találkoztam Valentine-nal. Soha nem hittem volna hogy ezt mondom : nem éreztem vele jól magam. Annyira más lett. Most is imádni való, meg minden. De annyira más. Távolodik tőlem, most hogy van barátnője. Még csak köszönő-puszit sem adott, csak köszönt hogy szia. Annyira más. Ez a Valentine nem az a Valentine akit én megismertem. Most csak gépeztünk, és néha egymáshoz szóltunk. Aztán megjött az apukája és hamarabb elkellett mennem. Most megint rám tört az, hogy legszívesebben egésznap csak sírnék…

Szeptember 23. Kedd

Jól kezdődik a nap, mert beteg vagyok. Pontosabban csak a szokásos mandulagyulladásom van. Ez minden évben egyszer-kétszer előfordul és ez az egész éves betegség beosztásom. Izgalmas nem? Na, nem baj legalább itthon lehetek egy kicsit, és nem kell suliba mennem pár napig. Kíváncsi vagyok, hogy mi történik a suliba, amikor nem megyek be, de nem annyira, hogy különösebben foglalkozzak is vele, úgyhogy inkább írok meg ilyenek. Most itt fekszek az ágyba, pizsiben és teával az oldalamon. Mindjárt elalszok, mert alig aludtam az éjjel annyira fájt a torkom, és most van reggel 7 óra.  Remélem, hogy majd viszonylag hamar meggyógyulok, mert nem szeretek egyedül lenni sok ideig. Tegnap végre sikerült beszélnem Valentine-nal és Nathalie-val. Valentine most nagyon kedves volt, mondta hogy jobbulást meg hogy majd ha találkozunk akkor szanaszét ölelget és hogy nagyon sajnálja, hogy a múltkor bunkó volt velem, de nem volt valami jó napja, de nagyon hiányzok neki. Nathalie hiányzik. Hiányzik egy kiadós,lányos dumálás, hülyülés. De majd ha meggyógyulok akkor találkozok velük, és megint jól fogom érezni magam a bőrömben. Csak minél hamarabb fel kéne épüljek.

Október 3. Szombat

Ma volt a sulidiszkó, amire eljött Nathalie és még Valentine-nal is találkoztam. Délelőtt és a délután egy kis részében végig Valentine-nal voltam. Jó sokat beszélgettünk, és tényleg szét ölelgetett. Mind emellé kinevezett a húgának. Odaadta a pulcsiját,mert nagyon fáztam és abban mentem le Nath-ért a buszmegállóba. Egy ilyen nagy barna pulcsi volt, és tök jó meleg.  Miután Nathalie-val felértünk a sulihoz, sok ismerőst talált,és velük beszélgetett egész idő alatt, úgyhogy ott hagytam. Bementem a nagy tornaterembe ahol volt a diszkó,de nem tetszett, szóval kimentem az aulába. Ott összefutottam Valentine-nal. Visszaadtam neki a pulcsiját, aztán elmentünk a szekrényekhez dumálni. Találtunk egy kis helyet ahol pont letudtunk ülni beszélgetni. Azt mondta, hogy most érzi azt, hogy mi igazán jóban vagyunk. Helyeseltem, mert tényleg így van. Bár nem tudom, hogy meddig leszünk jóban, mégis azt éreztem, hogy ebből csak hosszantartó barátság lehet.